Íme az első kritika, amellyel egyátalán nem értek egyet(amiket kiemeltem, az az igazán igazságtalan):
Nem kicsit lehet ferdült az a lány, aki egy hulla iránt érez romantikus vonzalmat. Kit érdekel, hogy hideg az ajka amikor csókol, hogy gyöngyházfényesen csillog a bőre, és hogy embervért iszik, amikor annyira sármos?
Na persze a vámpíroknak mindig is megvolt a maguk vonzereje. Könyvek, történetek sokaságában kacérkodik a halandó az igéző, hegyesfogú holtak síron túli életével. Halhatatlanság, emberfeletti gyorsaság és erő, falmászás, jövőbelátás, gondolatolvasás, ki ne vágyna ilyesmire? Persze, vannak hátrányai is a vámpírlétnek – más filmekben. A Twilight vérszívóit nézve azonban csak azt állíthatjuk, hogy halottnak lenni cool. Nincs nappali koporsó, nincs kereszt- és fokhagymaiszony, a napfénytől csak szebbek leszünk, a gyilkolászást pedig ki lehet küszöbölni "vegetáriánus" étrenddel.
A vámpírokat semmi sem különbözteti már meg az X-men mutánsaitól. Bram Stoker, Anne Rice meg a többi legendateremtő író pedig szomorúan csóválja a fejét, hová fajultak gyermekeik.
Ennyit kellett elmondania a bennem lakó vámpírirodalom-tisztelőnek. Ő nagyot csalódott. Most viszont engedem szóhoz jutni a filmszerető nézőt is. Mert az ő csalódása egész pozitív...
Először is a film előtt halálra ijesztgettek, hogy ez valami lányoknak való rózsaszín hülyeség lesz. Rómeó és Júlia vámpírosítva, tinédzseresítve. A vetítés előtt pedig kaptunk egy kis fejtágítást is, megtudtuk, hogy tinilányok egész rajongótábora várta a filmet és a könyvet, és hogy a Harry Potter őrület helyett egy új korszak, az emóvámpírlányok hajnala, izé, Alkonyata jött el ezzel a vérszívós lávsztorival. Ezek után kifejezetten cikinek és feminin oldalam előretörésének tűnt, hogy a film trailere kíváncsivá tett.
És a szimatom nem csapott be; az Alkonyat egy egész élvezhető mozi. Látványos akciók, egy kis misztikum, egy kis borzongás, egy kis izgalom, meg persze sok-sok szerelmes botladozás, egy aranyos – többek között az Into the Wildból ismert – lánnyal a főszerepben. Egy olyan profin összemixelt keverék ez, amiben minden megvan, hogy elérje kitűzött célját; berántsa az erre fogékony tizenéveseket, és a lehető legnagyobb sikert érje el ebben a korosztályban.
Egyvalami hiányzik csak belőle: az eredetiség. A sztori, a megvalósítás, sőt az egyedinek szánt „ötletek” is mind-mind sablonosak és/vagy lopottak. Úgyhogy, bár kétségkívül szórakoztató kis limonádé az Alkonyat, de jobban örülnék, ha a valami értékesebb alkotást találna magának alapvetésül a megcélzott generáció.
Nem értem, hogy:
Miért ferdült? Ez egy film!
Mi az hogy cool? Benne van a filmben, hogy milyen nehéz is nekik, az állandó költész és a többi. Ez egyátalán nem "cool". Szerintem.
Miért nem olvas először és aztán fikáz? Edward nem megy ki sokszor a napfényre a bőre miatt.
Mi a probléma azzal, hogy nem falják fel Bellát? Aki ezt írta, az egy gyilkos.
X-men mutánsai?! Mi köze Arnold Swalceneger-nek a Twilight-hoz? Milyen hasonlóság van ezezk között a filmek között? Szerintem nagySEMMI.
Rózsaszín hülyeség?! Egy kis szerelem nem árt. Mellesleg szerintem ettől a film is jobb.
Mi bajuk a Harry Potter-el? Aki szerette, az ezentúl is fogja. Amúgy meg nincsen tisztába azzal, hogy mi az hogy emo. Mert ha lenne, látá, hogy NINCS IS A FILMBEN SEMMI EMO-S!
Miért hiányzik az eredetiség? Szerintem teljesen egyedi, és végre nem azzal jön mindenki hogy a vámpírok félnek a foghagymától, meg elégnek a napon.
LOPOTT?! Erre már inkább nem is írok semmit, inkább tartom a számat.